Üdv.
Igen, tudom, azt írtam, hogy nem lesz mostanában normális bejegyzés, de azóta utána jártam kicsit a dolgoknak és arra jutottam, hogy időbe fog még telni mire az a történet elrendeződik, olyan sokat meg nem akarok várni. Meg amúgy is végül én voltam az, aki előidézett egy váratlan eseményt.
Üdv.
Az elmaradhatatlan játékos beszámoló... hehe. Egy kicsit még várni kell személyesebb bejegyzésre, mert én magam is várok. Várok arra, hogy valami történjen. Egy eléggé nagy változás előtt állok, de ehhez más is kell, és jelenleg erre a személyre várok és arra, hogy a körülmények is megfelelőek legyenek. Nem akarok erről most bővebben nyilatkozni, majd ha egyszer eljutunk odáig. Remélem minél előbb.
Na de térjünk a lényegre. Az agyam egyik legbelsőbb sarkából elővillant, hogy megint bele kellene vágni egy Castlevania címbe. Időről-időre vannak ilyen késztetéseim. A választásom egy PS2-es címre esett, ez pedig a Castlevania: Lament of Innocence. Egyszer már kijátszottam és valamiért az emlékeimben úgy élt, hogy nem is olyan jó játék és idegesítő is valahol, de miután elkezdtem meglepődtem saját magamon. Tulajdonképpen ezúttal nagyon is élveztem.
Ezek után nagy élesváltás következett és egy indie horror játékot szedtem elő, ez volt az Ib (PC). Ezt a játékot mindig örömmel játszom újra, mert annyira szeretem. A hangulat, a téma, a karakterek mind tökéletes. A játék cselekménye egy művészeti galériában játszódik így érdekes is egyben játék közben megfigyelni, végignézni a készítő által a galériába tett alkotásokat. Lehet, hogy csak dekorációként vannak ott, de nekem tetszenek.
Utána valahogyan megint a Castlevania vonalon kötöttem ki, nem tudom hogyan történt, így a követkető a Castlevania: Harmony of Dissonance (GBA) volt. Eszembe jutott, hogy milyen régen játszottam már vele és hogy milyen megosztó is ez a cím a játékosok körében, így előszedtem, hogy nosztalgiázzak. Ami engem illet, lehet, hogy a játék nem hibátlan, mert messze van tőle, de szerintem élvezhető és különleges a maga módján.
És.... Még több Castlevania. Erre már nincs magyarázat, emberek, imádom ezt a sorozatot és most elkapott valami hullám, nézzétek el. Néha előfordul. Szóval, a követkeő a Castlevania II: Simon's Quest (NES) volt. Mikor először játszottam, évekkel ezelőtt, akkor beleütköztem abba a problémába, amibe mindenki más is, aki a hivatalos fordítást játszotta. A fordítás minősége nem a legjobb, így összezavaró helyenként ezen pedig nem segít, hogy eleve egy tipp keresős, mászkálós, titkokkal telerakott játékról van szó. Viszont itt van nekünk egy hack, ami kijavít jópár hibát és összességében sokkal élvezhetőbbé teszi ezt a játékot. Ezzel szinte már addiktív.
Üdv.
Következzen egy kihívás, amúgy sem volt már ezer meg ezer éve ilyesmi a blogon! Pedig egyébként élvezem őket, csak magamtól mindig lusta vagyok keresni valamit, amit kitölthetek. Fene a lusta fajtámat.
Ezt a kis játékot / kihívást [Kathryne] hozta létre és [Leah] hívott meg, köszönöm neki!
Mivel eléggé el vagyok késve, így nem szedném külön bejegyzésekre az egészet, jöjjön minden egyben! Kicsit hosszú lesz így, de az én bajom, hogy szeretek sokat írni, hm.
Üdv.
Elsőnek valami nagyon random: Cosmetic Paradise 2 - Make no Kiseki (NDS). Egyik reggel kezdtem neki, látszik, hogy nem voltam még magamnál és nem ittam még meg a kávém... Ami engem illet, nem nagyon vagyok oda a lányos játékokért vagy úgy egyébként a sminkelésért, de ez egy érdekes játék volt amit valahol... valahol élveztem is meglepő módon.
A következő egy olyan cím volt, amit már nagyon régen ki akartam játszani, a Shadowgate 64 - Trials of the Four Towers (N64). Jópár éve elkezdtem, de eléggé korán leakadtam, majd abba is hagytam. Nem tudom miért tartott ilyen sokáig, hogy visszatérjek hozzá, de megtörtént és nem csalódtam. Egy középkori fantasy kalandjátékról van szó.
És aztán előszedtem a kedvenc Final Fantasy játékom: Final Fantasy IV (SNES)! Először is bevillant a fejembe, hogy ki kellene játszani a folytatását, a The After Yearst, de annyira elkapott a hangulat, hogy eldöntöttem, először újrajátszom ezt, utána jöhet a folytatás. Imádom ezt a játékot, többször végigjátszottam, de sosem tudom megunni. Ez pedig tökéletes alkalom volt arra, hogy kipróbáljam a Namingway-féle fanfordítást, amitől csak jobb lett az élmény.
Miután felfrissítettem az emlékeim, jöhetett a Final Fantasy IV - The After Years (PSP)! Pontosabban fogalmazva a Complete Collection, ami tartalmazza az eredeti játék felújított változatát, az Interlude részt, ami átvezetésként szolgál az első történet és a folytatás között, majd a folytatást. Valahol kicsit furcsa volt, de mindenesetre nagyon örülök neki, hogy még egy történetet kaptunk ezzel a csapattal, ebben a világban.
Üdvözlet.
Ezúttal ismét egy rajzfilm sorozatról szeretnék írni pár sort, amit nemrég újranéztem és úgy érzem megérdemli, hogy kicsit foglalkozzunk vele.
Ezt a sorozatot annak idején a Fox Kids tv csatornán adták, itt találkoztam vele én is. (Vagy akkor már Jetix volt? Nem tudom követni ezeket a tv csatorna átnevezéseket.) Arra ugyan nem emlékszem, hogy láttam-e annak idején az összes részt, de valamiért megragadt a fejemben ez a rajzfilm és különös módon mostanában az agyamba villant, hogy meg kellene nézni. Nem tudnám megmondani minek a hatására éreztem így, de addig-addig járt az agyam rajta, hogy csak nekikezdtem, és... ami azt illeti nem bántam meg. Felnőtt fejjel ezek a régi, gyerekkori rajzfilmek valahogy mindig másképpen hatnak.
Ursus és Homo jó barátságban élt egymással. Ursus ember volt, Homo farkas. Természetük egyezett. A farkasnak az ember adott nevet. Valószínűleg maga választotta a saját nevét is. Ő megelégedett az Ursus névvel, a Homo nevet pedig megfelelőnek találta az állat részére. Az ember meg a farkas összeállt, sorra járta a vásárokat, ünnepeket, megálltak az utcasarkokon, ahol a járókelők összecsődültek, s mindenütt ahol a nép szükségét érzi, hogy bolondságokat hallgasson, és kuruzslószereket vásároljon. A tömeg szerette a tanulékony és kedves, szolgálatkész farkast. Szeretjük látni, milyen eredményeket ér el a szelídítés. Nagy megelégedéssel nézzük az idomítás változatait. Ezért csődül össze a tömeg, ha a király végighalad az utcán kíséretével.
- A nevető ember (Victor Hugo)
Üdv ismét.
Kisebb kihagyás után ismét visszatértem a játékokhoz. Ami azt illeti, szerintem jót is tett a lelkemnek...
Elsőnek előszedtem egy olyan játékot ami már nagyon régóta piszkálta az agyam, ez volt a Dante's Inferno (PSP). Egyszer még nagyon régen elkezdtem, de sosem tudtam végigvinni, mert egy ponton mindig lefagyott és megrekedtem, így most eléggé félve álltam neki ismét. Adtam neki még egy lehetőséget, mert már nagyon kíváncsi voltam és meglepetésemre most problémák nélkül sikerült kivinnem. Ez a játék nagyon hangulatos és érdekes újragondolása Dante Poklának.
Ez után egy már ismert címet vettem elő, ez volt a Castlevania - Order of Ecclesia (NDS). Elég sokszor újrajátszottam már, de most ismét megjött hozzá a kedvem. Nagyon jó a hangulata, imádom Shanoa karakterét, az erejét és a történet sem rossz egy CV játékhoz képest. (*Meg hát Albus fangirl...*)
A következő egy horror visual novel volt, a Divi-Dead (PC). Nem is tudom miért választottam ezt, de egyáltalán nem bántam meg. Egy igazán izgalmas, kissé gore, misztikus horror történetet kapunk hentai jelenetekkel keverve! És igen, ez volt életem első hentai játékta. Ettől eltekintve is nagyon élveztem.
Üdv.
Eléggé régen volt helyzetjelentés, így gondoltam megpróbálok kicsit írni.
Mikor magamban gondolkodok, akkor olyan sok dolog eszembe jut, de mikor leülök, hogy leírom ezt a sok dolgot, akkor hirtelen mindig arra a következtetésre jutok, hogy tulajdonképpen nem is történt semmi. Pedig de. Nem tudom, furcsa.
Üdv.
Ahogyan egyszer megemlítettem, elhozok egy kis összefoglalót a horror filmes utam eddigi állomásairól. Ezekről a filmekről írtam már pár sort előző blogban, mikor megnéztem őket, de most szerettem volna összegyűjteni az eddigieket és egyben látni az egész listát, hozzátenni egy-két dolgot a régebbi írásaimhoz ami időközben eszembe jutott. Aztán ahogyan végignéztem rajtuk... rájöttem, hogy ez sok lesz egy bejegyzésnek. Így kezdjük szépen az elején, előre vettem a némafilmeket és a fekete-fehér filmeket! A többi majd érkezik és... szerintem megtartom ezt a formát, nem egyesével írok róluk, hanem bevárok párat és többet hozok, nekik szentelve egy egész bejegyzést. Ez eddig miért nem jutott eszembe?
Üdv.
Nem sok játékot hoztam, ez után a kettő után úgy döntöttem kis szünetre megyek (mármint a játékok terén), hogy összeszedjem magam az élet többi részén is. Néha kell.
Nagyon véletlenszerűen előszedtem egy NES platformert, ez volt a Gargoyle's Quest II - The Demon Darkness. Valami egyszerűbb játékra vágytam a retro korszakból, erre találtam egy remek platformert. Szeretem az ilyen szerencsés felfedezéseket. Több szempontból is érdekes és élvezetes ez a játék.
Ez után élesváltásban jött a Shin Megami Tensei: Persona 3 FES (PS2). Hogy miért pont ez, nem tudnám megmondani. De azt viszont elárulhatom, hogy hivatalosan is imádom most már ezt a sorozatot. Elképesztő játék, sorozat, komolyan mondom. Eddig akárhány Persona / Shin Megami Tensei játékhoz nyúltam hozzá, mindegyik fantasztikus volt. Nem egyszerűen csak játékok, igazi élményt adnak, elgondolkodtatnak.
Üdv.
Nemrég olyat tettem, amiről azt hittem, hogy sosem fog megtörténni. De valahogy mégis. Egyik nap unokahúgom felhívott, rendelnek könyvet, én nem akarok-e valamit? Gondoltam megnézem a kínálatot, bajom nem lehet tőle. Aztán valahogy a weboldal manga részlegén találtam magam, de nem igazán tudtam még mindig, hogy mit akarok. Ekkor megláttam... ezt. Éreztem, hogy elfog a kíváncsiság, de ugyanakkor visszatértek az emlékek is arról, hogy miért nem akarok többet Ito Junji mangát olvasni. Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi legyen, de végül csak megvettem, mert mégis csak a horror nagymester Ito egyik története. Aztán vagy megúszom valahogy trauma nélkül vagy nem.
 |
Azzal, hogy megvettem ezt a mangát valamilyen szinten szembenéztem a félelmemmel. A félelemmel Ito Junji rajzstílusával szemben. Lehet hülyén hangzik, de ha láttátok volna azt amit én, akkor nem kételkednétek a szavaimban. Egyszer már traumatizált. Ennek a műnek az elolvasása viszont azt hiszem megváltoztatta a véleményemet Ito Junji stílusával, művészetével kapcsolatban.
Üdv.
Úgy döntöttem ideje, hogy elkészüljön a második rész. Nem tudom hány rész lesz még ebből a témából, hiszen folyamatosan fedezek fel dalokat amik tetszenek. No mindegy, majd lesz ahogyan lesz, én igazából élvezem.
Az első rész elérhető itt: Kedvenc Vocaloid dalok #1
Ha nem bírod a magányt, csatlakozol egy bandához, iszol ahelyett, hogy hazamennél, összeházasodsz az első emberrel aki szembe jön csak mert félsz egy üres házba hazamenni.
- The Red House (Mark Haddon)
Ahogyan ígértem, írok erről az egészről egy kicsikét.
Üdvözlet.
Eléggé régen jelentkeztem értelmes bejegyzéssel. Mostanában nem voltam túl jó hangulatban és nem is töltöttem olyan sok időt az interneten. Előfordul az ilyesmi. Meglátogatom azokat az oldalakat amiket egyébként is rendszeresen szoktam és ennyi. Ez pedig nem vesz igénybe olyan sok időt. Egy jóideje a fejemben van, hogy kellene írni, de mégsem tudtam rávenni magam eddig. Bosszantó is ez egyben. Az ember fejében mindig benne van, hogy kellene írni, de vagy fáradt vagy közbejönnek dolgok vagy egyszerűen csak nincs kedve gondolkodni. Mostanában sokszor éreztem úgy magam, hogy nincs kedvem gondolkodni, se semmit csinálni, csak ülni és valami agyatlan elfoglaltsággal elütni az időm.
Üdv.
Ismét itt vagyok. Úgy értve blogspoton. Annak idején azért költöztem át G-Portálra, mert több lehetőséget láttam benne. Nem csak blogolni akartam, rajzokat meg más dolgokat pakolni az oldalra és úgy éreztem ezt nem nagyon tudom megtenni itt, blogspoton. Azóta persze ezer meg ezer dolog változott itt is. De valójában nem ez az oka annak, hogy visszajöttem.
Üdv.
Jöjjön ismét a következő csomag. Jó hosszú bejegyzésre sikeredett. Egyre hosszabbak a játékos bejegyzéseim, hm.
Már nem tudom minek a hatására, de vágytam már egy nyugis, kedves játékra, így esett a választás a következőre: Harvest Moon DS Cute (NDS). Nem tudom eddig miért nem próbáltam ki, pedig tudomásom volt a létezéséről. Őszintén szólva szerintem a More Friends of Mineral Town (GBA) óta a legjobb HM játék amivel játszottam. Még akkor is ha kicsit érdekes néhol.
Ezek után nagyon nem tudtam mit akarok, több játék intro videóját végignéztem mire rátaláltam erre: Onimusha: Warlords (PS2). Megragadott a hangulata, hogy a középkori japánban játszódik, hogy... hack & slash. Régebben azt vallottam, hogy a hack & slash játékok nem nekem valóak, de rájöttem, hogy néha bizony szükségem van rájuk.
Az Onimusha eléggé rövid játéknak mondható, szóval megint gondolkodhattam mit szedjek elő. Eléggé régen a listán volt a Titan Quest: Anniversary Edition (PC), szóval gondoltam adok neki egy próbát. Annak ellenére, hogy eléggé nagy volt és hát PC játék, szóval a telepítéssel is szórakoznom kellett. Nem szeretek telepítgetni. De legalább megérte elővenni.
Aztán... Elhatároztam magam, hogy lezárok egy nagyon régi fejezetet az életemben. Már jóideje a listámon van, hogy ki kellene játszani teljesen a Castlevania 64-et (Nintendo 64), csak valahogy mindig eltolódott, elfelejtődött, pedig a feljavított verzióját, a Castlevania - Legacy of Darknesst már nagyon szokszor kijátszottam. Itt volt az ideje ennek már. Na meg, egy Castlevania játékot mindig jó elővenni.
Üdv.
Most jöjjön egy ismertető, vélemény kifejtés egy olyan sorozattal kapcsolatban, amit régen is néztem mikor még ment a tv-ben a Cartoon Network kínálatában és nemrég ismét előszedtem a nosztalgia kedvéért.
Ezt a sorozatot akkor ismertem meg, mikor unokahúgaimra vigyáztam nyári szünetekben. Nem most volt, jópár évvel ezelőtt. Megszerettem én is, ők is, együtt néztük mikor ott voltam. A Cartoon Network kínálatában van / volt pár bizarr rajzfilm és ez is éppen ebből az okból kifolyólag fogott meg. Annyira random, annyira agyament és olyan különleges a látványvilág, a hangulat. Hozzá kell még tennem, hogy a sorozat témája is megfogott, mert szeretem a tengeri történeteket és ezt az egész hajós, kikötős témát, szóval mindezek összessége azt eredményezte, hogy egy maradandó sorozat lett a számomra. Éppen ezért szeretnék írni róla. Nemrégiben, már így felnőtt fejjel újranéztem az egész sorozatot és meglepően szórakoztató volt még így is. Na de nézzük miről is van szó benne.